egy perc csend

Programajánló decemberre; sok egyéb, nagyon jó szegedi program mellett a Self Powered bulisorozat is folytatódik a Fészek Klubban, ezúttal fellép a Real Lies (Grunge - reallies.uw.hu), az Angertea (Grunge/Prog.Metal - www.angertea.com), és a Tiffani (stoner rock).

Tegnap este végre ismét Bitangok Éjszakája volt a Jate Klubban, ezúttal a Subscribe lépett fel, ami egyből két koncertet jelent, mivel Guilty Parties néven futó Rage Against The Machine Tribute felállással is játszottak, majd rövid szünet után következtek a saját szerzemények.

Meglepően sokan voltak a klubban, valószínűleg annak köszönhetően, hogy az elmúlt egy év alatt hatalmasra nőtt a Subscribe hírneve, és egyben rajongótábora is (ti. tavaly ősszel is felléptek, akkor a Bitangok 4-en, a Neck Sprain és a VL45 társaságában).
Nem sokkal tíz óra után el is kezdődött a RATM táncház, szokásos hangulatban, mindenki megmozdult, nekem régóta hiányzott egy ilyen pogo, circle pit és miegymás; ezúton is köszönet azoknak, akik részt vettek benne! Érdekes jelenség volt, hogy ezúttal egy gitárral játszották a felvételeket, eredetileg ugyanis ketten szokták pengetni Tom Morello zseniális témáit. Sok klasszikus mellett (Bombtrack, Guerilla Radio, Tire Me, Vietnow, Bullet In The Head, Fistful of Steel, Freedom, no meg Killing In The Name, stb.) megszólalt a kevésbé ismert No Shelter is, ami hivatalos RATM stúdióalbumon nem jelent meg.
10 perc cigi/sör/feles/stb. szünet után folyatatódott az est. Az önálló Subscribe produkció egyben a csapat nem is oly rég megjelent második albumát bemutató koncert volt. Vegyesen játszottak mindkét albumról. Érezhető volt, hogy a régebbi nótákra még azért jobban mozdultak az emberek, a Highfly-t egy emberként üvöltve kérte a nézősereg.
Látványban gazdag, zseniális hangulatú performansz volt, ez vitathatatlan. Ennek ellenére eltántoríthatatlan vagyok attól az állásponttól, hogy az új korong nyomába sem ér elődjének, habár koncerten jól szóltak a felvételek, arról továbbra sem győzött meg, hogy a Stuck Progress To Moon egy jó lemez. Ennek ellenére egy igényes kiadvány, plusz koncert DVD-vel, nagyon olcsón, ez egy szimpatikus dolog, szóval akinek tetszik, annak nem akarom kedvét szegni, és nem is szeretném objektív tényként kezelni a véleményem, így ez nem mérvadó.
Köszönet tehát a zenekarnak, egy kellemes estét hoztak össze, ismét megbizonyosodtunk róla, hogy Bálint egy hülyegyerek, de ez így jó; no és szerencsére, ezen az estén nem zavarták ki az embereket a biztonsági őrök, mint a májusi Bitangok Éjszakáján, valószínűleg most túl sokan voltak hozzá.

*Alaphelyzet*: 20 perc késés, aztán közepes tömeg, majd szupernyolcas csavar a Garaboncziásban. Már az első üveg sör után érezhető a mellékhatás...

Szóval 7-től már a színpadon a néhai Side Effect-ből verbuválódott Second Side, azaz az élet pszichedelikus oldala... Vagy ilyesmi. Igazságtalan lenne ezt a produkciót kielemeznem, mivel sajnos nem sokat láttam belőle, de amit hallottam az egy pár hónappal ezelőtti (homályos emlékek...) koncerthez képes nagyon sok fejlődést mutat.
A Sammy Sosa (tudod a basszer végig háttal állt, de ez ne zavarjon!) egy olyan hangzással állt ki, ami egy-két szám után megártott a hangfalaknak egy ilyen kicsi helyen, így aztán le is kellett venni az énekből egy kis dózist. Aki a dobost követni tudja, ember legyen a talpán.
Aztán fehér vásznakkal fedik be a helyet. Pörögni kezd a filmszalag. A Pozvakowski a húrok közé csap, aztán meg csap, aztán üt, aztán megint csap/üt/csap....stb. Lenyűgözi a közönséget a produkció, engem is.
A Mikroton-t mindössze másfél ezer forintért dobják oda neked, kihagyhatatlan ajánlat, zseniális lemez.
Adás vége.

www.pozvakowski.hu
www.sammysosaband.hu

Snares nem más, mint Venetian Snares, a kanadai zenemágus, aki egy új zenei különlegességgel lepett meg minket.

A Sabbath Dubs névre hallgató vállalkozása a Black Sabbath két klasszikusát dolgozza át, de tovább csavarva a dolgot, nem Snares saját zajos, elmebeteg breakcore-jában szólalnak meg újra a számok, hanem a mostanság egyre divatosabb dubstep műfajának áldozza őket.
A Black Sabbath és az Electric Funeral című nótákat választotta ki. Előbbinek vokálsávjait rá is pakolta a sok egyéb műfajjal (elsősorban tradícionális dub elemekkel) színezett alapra. Utóbbi pedig megmaradt inkább instrumentális felvételnek, ez szintén bővelkedik dub elemekben.
Az összesen kb. 10 percnyi anyagot csupán bakeliten adták ki, és így is csak limitált példányszámban, a breakcore műfaj másik nagy nevének, Bong-Ra saját kiadójánál.
Mesteri munka.

A címben szereplő mondatot maga Maynard James Keenan (Tool/A Perfect Circle) mondta legújabb projektjéről, a Puscifer debütáló albumáról, amely október 30-án jelent meg, "V is for Vagina" címmel.

Ennek, és mindazon vélemények ellenére, miszerint ez az egész csak egy poén, MJK-nek sikerült az utóbbi idők egyik legkreatívabb anyagát leraknia. És ezzel megosztotta a hallgatóságot, amennyire csak lehetett. A visszajelzéseket olvasgatva egy híres online cd bolt honlapján, könnyen összegeztem, hogy van, aki teljesen szívébe zárta az albumot, és megértette, hogy ez nem a Tool, és nem is art-rock, hanem egy olyan vállalkozás, ami újdonságokkal kísérletezik, és közben szórakoztat. (Ismét Maynard-ot idézve: "This is simply a playground for the various voices in my head. Come play with us.")
De közel ugyanennyi olyan vélemény volt, aminek írója a legnagyobb zenei csalódásaként érte meg a Puscifer korongot. Ezeknél a véleményeknél, egy egységes meg nem értést látok. Ám legyen.
Valóban nehezen érthető zene, de már az első hallgatás után utaztat (ráaggatható a trippy kifejezés), de csak akkor, ha a hallgató engedi.
A Puscifer egyébként egy amerikai TV-showban szerepelt legelőször, mint egy jelenet kedvéért kitalált banda, tagokként Maynard és Adam Jones (Tool) voltak megemlítve. Később mégis valóssá vált a név, és az Underworld, illetve Fűrész II filmek soundtrackjén jelent meg Puscifer néven egy-egy szerzemény.
Néhány, a mostani albumon megjelent dal tehát már ismert volt, mint például a The Undertaker, vagy a Rev 22:20.
A legelső video-t pedig a Queen B.-hez forgatták, maga a video azonban nem érdemes említésre sem. Az események, és a kivitelezés is igencsak szegényes.
Az album legjobb felvételei szerintem a Vagina Mine és az Indigo Children című nóták, amelyek a legkiforrottabbak, és zeneileg a legötletesebbek.
Egy hallgatás erejéig minden bizonnyal megéri mindenkinek előkaparni, nekem, félretéve minden elfogultságomat MJK-nel szemben, nagyon tetszik.

www.puscifer.com
puscifer @ myspace

A sort a Streng Verboten kezdte, őket, őszintén bevallom, most láttam először, habár a banda létezéséről már jó ideje tudok, most nyílt első ízben lehetőségem erre. Meggyőző produkciót nyújtottak, nekem a Sepultura-blokk (Chaos A.D., Roots Bloody Roots, nem emlékszem mi volt még) különösen tetszett.
Másodikként lépett a színpadra Flood Has Come (korábban Reign of Rain néven játszottak). A zenekar felállása sokat változott az indulás óta. A jelenlegi verzió, talán kijelenthetem, hogy a legerősebb, különösen az új frontember, Busa Gergely jótékony hatása volt érezhető, de a zenészek félelmetes technikás zúzást biztosítottak, nekem némely pillanatban az állam is leesett (majdnem...). Tényleg rengeteget fejlődtek.
A harmadik a Zero Tolerance volt. Ezen a ponton valószínűleg a teljes közízléstől távolodom el, és biztos meg lesz emlegetve egy-két felmenőm is, de a helyzet akkor sem változtatható meg. Ti. nekem ez a koncert, és a záró performansz, a Penalty Kick koncertje sem volt meggyőző, sőt, utóbbi kifejezetten erőltetettre sikeredett. Hardcore hangulat az volt, de ennél többet én nem tapasztaltam. Természetesen két profi zenekarról van szó, a Zero Tolerance egy korábbi koncertje, ugyanezen a helyen például kifejezetten jól esett, a mostaniakról viszont sajnos nem tudok sok jót elmondani.
#2: Ezen a ponton pedig a közönség véleményezése jönne, de mivel egy pár nap már eltelt az esemény óta, a bennem felgyülemlett kritika kezd alábbhagyni. Annyit azonban megemlítenék, hogy messze nem volt szimpatikus a közönség nagy részének viselkedése, hozzáállása. Különösen a pogonak csúfolt idétlen káosz taszított. Életem folyamán részt vettem már annyi pogoban, hogy egy ilyenbe ne álljak be. (Talán majd idővel sokaknak megjön az eszük.)
Summa summarum, egy-két korábbi hardcore vagy metal esten, ahol ugyan kevesebben voltunk, sokkal jobb hangulat volt, tételezzük fel rejtély, hogy miért (nem az)...

Október 30-tól a boltok polcain (már amelyiken...) a Situation, 17 zseniális felvétellel. Ez az első Buck 65 kiadvány, amely Sage Francis kiadójánál, a Strange Famous Records-nél jelent meg.

Egészen pontosan két év telt el az előző korong, a Secret House Against The World óta, ami akkor egy egészen új hangzásvilágot mutatott be, és messzemenően átlépte a hiphop kereteit. Elsősorban az alapokra érvényes ez (rock, country, jazz/nujazz, stb.).
A Situation azonban egy erős huszárvágással vissza is tért a hiphophoz, mi több, egy egészen új formában, néhol a témákat tekintve is igaz ez (Ho-Boys, Way Back Then). No persze, a megszokott szövegek, az egyedi, utánozhatatlan szóhasználat megmaradt (Rebel, Mr. Noboby).
A lemez villámgyorsan belopta magát a szívembe. Az összes felvétel telitalálat, ha leküzdöm minden elfogultságom, akkor sem tudok lényeges hibát felfedezni benne. Egy apróság, hogy a 2005-ös albumhoz képest kevésbé változatos, de még így is végig élvezhető. Jelenlegi személyes kedvencem a The Beatific c. felvétel, melynek különösen a refrénje fogott meg.
Egy biztos, Buck 65-ot joggal nevezik a hiphop Tom Waits-ének, és ez már nem csak az egyediség és magas színvonal miatt igaz, hanem a hátrahagyott évek, és a kiadott lemezek számát és milyenségét illetően is!

www.buck65.com
www.myspace.com/buck65
www.strangefamousrecords.com

Eszközöltem egy apró változtatást blogomon. A szubjektív kalendáriumomnak adok új formát, és itt, jobboldalt, a Calendar menüpont alatt helyezem el.
Azok a programok, amelyeket magamnak feljegyzek, mintegy ajánlóként fognak itt megjelenni.
Sajnos félek tőle, hogy az idő le fog körözni, és előfordul majd, hogy nem frissítem időben, így pedig vagy kihagyok valamit, vagy a múlt programjai fognak visszamaradni... Igyekszem ellene tenni.
Emellett megemlíteném, hogy valószínűleg javarészt csak szegedi programok lesznek, ezért a nem szegediektől elnézést kérek. Igyekszem más programokat is belepakolni.