Július elején már szót ejtettem arról, hogy a 2008-as Utcazene Fesztivál szem- és fültanúja kívánok/kívánunk lenni. Mivel lassan július hónap is eltelik, itt az idő egy röpke beszámolóra, kivesézendő azon koncerteket, amelyeket sikerült megtekinteni (az eredeti tervtől jelentősen eltér a lista).
A várakozásoknak megfelelően a Bauchklang volt a legnagyobb koncertélmény. Felesleges belemászni a részletekbe, aki megnézi vagy meghallgatja az osztrák srácok zenéjét, úgyis megérti milyen varázsa van egy ilyen fellépésnek, az albumok sokszori végighallgatása után ez így élőben mindent tarolt.
Előttük eredetileg belefért volna még Chris Cain, de sajnos "helycserés támadás" miatt erről lemaradtunk, kb. egy időben volt a Bauchklang-al. Ellenben a korábbra pakolt Raphael Wressnig & Enrico Crivellaro Organ Trio kellemes meglepetés és megfelelő kezdés volt.
A második napon kár volt kihagyni az LMT Connection-t, jó lehetett. A Caravan Palace viszont a terveknek megfelelően kötelező esemény volt. Tradícionális jazz manouche, némi elektronika, aztán mégtöbb elektronika, végül zajzene, némi headbanging és zseniális színpadkép.
A Souljazz Orchestra koncertjét sajnos egy hirtelen jött vihar szakította ketté (az addigi kb. háromnegyed óra viszont nagyon jó volt, kellemes egyvelege soul, funk és jazz zenének, az énekes hangja miatt néha a Mei Tei Sho ugrott be róla), a nagyszínpados La Kinky Beat-et pedig a hangolás után egy az egyben elmosta.
Waldeck sajnos csalódás volt. A Séd parkban elhelyezett színpadon már korábban is volt némi probléma a hangosítással, a technikusok nem voltak a helyzet magaslatán, és ez legjobban ezen a koncerten ütközött ki, így először ez csapta agyon a hangulatot, de később ellaposodott a zene is, a színvonalas albumok után nem egy ilyen hakni jellegű prüntyögésre számítottam. A Mau Mau kellemes volt, de közel sem annyira sokszínű, mint ahogy azt a programfüzetben leírták, és igaz ez az utolsó este fellépő La Familia-ra is.
A legutolsó nap azonban tartogatott még egy nagy meglepetést, amit előzetesen kifelejtettem megemlíteni, ami öreg hiba volt, mindenesetre örülök neki, hogy belefért a programba. A dzsesszpódiumon (magasan a legkellemesebb helyszín a fesztiválon, és nem, nem a babzsák fotelek miatt) lépett fel a Tzumo Electric Dreams, akik atmoszférikus, experimentális free jazz őrülettel kedveskedtek a közönségnek. A formáció névadója (Oláh Tzumo Árpád) mellett végre láthattam a dobok mögött Borlai Gergőt, akiről eddig csak ódákat hallottam, és most megbizonyosodtam róla, teljesen jogosan.
Ugyanezen a helyszínen kaptunk el egy részletet a Rozsnyói Péter Trió koncertjéből, stílusos klasszikus jazz, hihetetlen precizitással.
Nagyon fontos megemlíteni, hogy a város legalább ennyire érdekes és megunhatatlan volt, egy-két galériát, képtárat, múzeumot mindenképp érdemes meglátogatni, és minél többet sétálni az Óvárosban, mert tényleg nagyon szép.
(Szerettem volna sok képet lőni a koncerteken, de sajnos a vacak gépem csütörtököt mondott a félhomályban meg az esti színpadmegvilágításban, így az itt látható fotók a fesztivál hivatalos honlapjáról származnak.)
Előttük eredetileg belefért volna még Chris Cain, de sajnos "helycserés támadás" miatt erről lemaradtunk, kb. egy időben volt a Bauchklang-al. Ellenben a korábbra pakolt Raphael Wressnig & Enrico Crivellaro Organ Trio kellemes meglepetés és megfelelő kezdés volt.
A második napon kár volt kihagyni az LMT Connection-t, jó lehetett. A Caravan Palace viszont a terveknek megfelelően kötelező esemény volt. Tradícionális jazz manouche, némi elektronika, aztán mégtöbb elektronika, végül zajzene, némi headbanging és zseniális színpadkép.A Souljazz Orchestra koncertjét sajnos egy hirtelen jött vihar szakította ketté (az addigi kb. háromnegyed óra viszont nagyon jó volt, kellemes egyvelege soul, funk és jazz zenének, az énekes hangja miatt néha a Mei Tei Sho ugrott be róla), a nagyszínpados La Kinky Beat-et pedig a hangolás után egy az egyben elmosta.
Waldeck sajnos csalódás volt. A Séd parkban elhelyezett színpadon már korábban is volt némi probléma a hangosítással, a technikusok nem voltak a helyzet magaslatán, és ez legjobban ezen a koncerten ütközött ki, így először ez csapta agyon a hangulatot, de később ellaposodott a zene is, a színvonalas albumok után nem egy ilyen hakni jellegű prüntyögésre számítottam. A Mau Mau kellemes volt, de közel sem annyira sokszínű, mint ahogy azt a programfüzetben leírták, és igaz ez az utolsó este fellépő La Familia-ra is.
A legutolsó nap azonban tartogatott még egy nagy meglepetést, amit előzetesen kifelejtettem megemlíteni, ami öreg hiba volt, mindenesetre örülök neki, hogy belefért a programba. A dzsesszpódiumon (magasan a legkellemesebb helyszín a fesztiválon, és nem, nem a babzsák fotelek miatt) lépett fel a Tzumo Electric Dreams, akik atmoszférikus, experimentális free jazz őrülettel kedveskedtek a közönségnek. A formáció névadója (Oláh Tzumo Árpád) mellett végre láthattam a dobok mögött Borlai Gergőt, akiről eddig csak ódákat hallottam, és most megbizonyosodtam róla, teljesen jogosan.
Ugyanezen a helyszínen kaptunk el egy részletet a Rozsnyói Péter Trió koncertjéből, stílusos klasszikus jazz, hihetetlen precizitással.
Nagyon fontos megemlíteni, hogy a város legalább ennyire érdekes és megunhatatlan volt, egy-két galériát, képtárat, múzeumot mindenképp érdemes meglátogatni, és minél többet sétálni az Óvárosban, mert tényleg nagyon szép.
(Szerettem volna sok képet lőni a koncerteken, de sajnos a vacak gépem csütörtököt mondott a félhomályban meg az esti színpadmegvilágításban, így az itt látható fotók a fesztivál hivatalos honlapjáról származnak.)
2 comments:
Én a Bauchklang-ot érdeklődés hiányában nem tekintettem meg, de ha ennyire dícséred lehet hogy meg kellene ismerkednem velük (-:
A Caravan Palace számomra is hatalmas élmény volt, kár lett volna kihagyni, emellet még az Erik Sumo Band nyujtotta nekem a legjobb koncertet, ez a 2 szerintem különösen jó volt.
A csütörtöki eső engem a Harcsa Veronika Quartet-en kapott el, de végig ott voltam, szarrá áztam Veráért <3
A Tzumo Electric Dreams-ről viszont sajnos még életembe nem hallottam, fel sem tűnt sehonnan, pedig a leírásod alapján valami egészen nem mindennapi dolog lehetett, utólag, így olvasva, sajnálom hogy kihagytam. Waldeck-et próbáltam élvezni, de nem sikerült. Mindezekkel együtt idén is elég jól sikerült az Utcazene, Veszprém mindenképpen szegényebb lenne egy ilyen fesztivál nélkül (és az én életem is).
Gyere jövőre is, akkor esetleg össze is futhatnánk (-:
üdv,
gyula
köszönöm mégegyszer a hozzászólásod, valamint azt is, hogy elolvastad az írásomat!! :)
tényleg nagyon jó volt a fesztivál, és ha lesz lehetőség rá, biztos, hogy megyünk Veszprémbe, ha pedig így, lesz mindenképp össze kell futni!!! :)
Post a Comment