egy perc csend

Október 23-án megjelent a Skindred második nagylemeze, Roots Rock Riot címmel.
Az első album, a Babylon sikere ugyan már megalapozta a hírnevet a zenekarnak, és unikumként tartották őket számon, de zeneileg még hiányzott a harmónia műfajok, no meg a zenekar tagjai között.
A most megjelent korong minden ilyesféle űrt betölt, és egy pár kört ráver elődjére. A Roots Rock Riot előnye pontosan az a harmónia, ami eddig hiányzott. Érdekes módon mind a jamaikai zenék (reggae, ragga/dancehall), mind a torzított gitáros angolszász tradíciók (metal, punk) sokkal erőteljesebbek lettek. Nekem különösen az egy-két felvétel elején hallható, a 80-as évek klasszikus dancehall zenéjét idéző betétek tetszenek (ti. riddim-ek; State of Emergency, Rude Boy for Life), a korongot záró dalba becsempészett örökzöld, Tenor Saw Lots of Signs-a pedig egyenesen zseniális (Choices and Decisions).
A Skindred előzménye egyébként a Dub War zenekar volt, melynek három tagja a mostani felállásban is benne van. Míg a Babylon c. korong idejében bátran ki mertem mondani, hogy a Dub War egy sokkal eredetibb csapat volt, az új anyaggal ez már nem ilyen egyértelmű, sőt talán sikerült minden eddigi munkájukat überelni.
Kötelező darab!

www.skindred.com
www.myspace.com/skindred

Hétfőn ismét a szegedi Jatéban voltam Besh o drom koncerten. Aktív BTK-s mivoltomból kifolyólag ingyen szerettem volna lemenni, mivel ez egy BTK-s buli volt.
Sorra kerülök, átnyújtom a diákot, és közlöm, hogy BTK-s vagyok. - Melyik évfolyam? - Második.
Rendben. Név. Lista elő, majd rövid vizslatás után közlik velem, hogy nem szerepel a nevem a papíron. Vajh miért nem?
Fény derül az igazságra: nem voltam gólyatáborban. Ühüm, 800 Ft lesz. Pecsét.
Érezd jól magad....

Én pedig ismét "jól" éreztem magam a szegedi egyetemi (!) klubban....

Az amerikai hiphop label, a Rhymesayers Entertainment nagyágyúi, Eyedea (mc) és Abilities (dj) eddig 2 közös lemezen vannak túl: First Born (2001), valamint E & A (2004); emellett szóló munkákat is kiadtak, ugyanezen kiadónál.
A második nagylemez számos nagyszerű szerzeménye között (elég csupán az intro-ként funkcionáló Reintroducing-ra gondolni, ami egy igencsak dinamikus kezdés) kiemelkedik a korong záró felvétele, az absztrakt hangzás-, és szövegvilágú Glass, ennek egy élő felvételét maga a Rhymesayers rakta fel közszemlére, íme:

Ismét egy zseniális szegedi estén vagyunk túl. Október 13-án a Garaboncziásban került megrendezésre egy három koncertet magába foglaló buli, a fellépők ezúttal a nagymágocsi Angertea, a budapesti Stereochrist, valamint a Zippo, egy olasz sztóner banda voltak.

Túl hosszú elemzésbe ezúttal nem akarok belevágni, a két magyar zenekar minden koncertjén hozza a megszokott magas színvonalat, így volt ez most is. 7 órakor kezdett az Angertea, akik saját számaik (pl. In Between Walls, Interest Song) mellett ismét eljátszották a Tool Sober című felvételét meglehetősen nagy sikerrel.
Utánuk a Zippo lépett fel. Hihetetlen profi, elszállós sztónert játszottak, rengeteg közbeékelt, hosszú, matekos instrumentális résszel. A helyet zsúfolásig töltő nézőközönség szívesen fogadta a produkciót.
Utolsóként lépett fel a Stereochrist. Az ország pszichedelikus doom/stoner bástyája in medias res vágott bele a sűrejébe, és már a legelső felvétellel rendesen megmozgatta a közönséget. A koncert azonban elég csúnyán ért véget...
A hatodik felvételnél járhattak, amikor is elérkezett a 10 óra, ami az est végét jelenti, mivel a környékbeliek igen érzékenyek a kiszűrődő zajokra. A Chemically Ruled c. szám közepén a hely tulajdonosa felszaladt a színpadra, és leintette a zenekart. Ekkor ugyanis már rendőrök álltak a helyszín előtt.
Ilyen esetben persze nincs mit tenni, maradt a jó öreg Winamp, és persze Clutch számok tömkelege, melyek szövegeit a jelenlévők egész serege üvöltözte.
Malőr ide vagy oda: az ősz egyik legnagyobb rákkendroll estje volt ez, és végre valahára elmondhatjuk, hogy valóban tele volt a városszéli borozó vendégekkel.

Első hallgatásra engem lehengerelt az egész anyag. Ehhez például az első felvétel, a 15 Step kitűnő eszköz, a maga dinamikus gépzaj alapjával. De ugyanezt a színvonalat tartja végig a korong, mind a 10 számon keresztül.
Újszerű zenét készített a csapat, nem ismételte meg önmagát, az alapvető hangzás persze ugyanaz a megszokott és kiforrott fajta, amit már megszokhattunk, de zeneileg, fordulatok, megoldások tekintetében teljesen új.
Radiohead fanatikusoknak természetesen kötelező, ne számítsanak csalódásra, de ugyanúgy kihagyhatatlan lemez mindazok számára, akik nyitottak egy-egy új, fordulatokban gazdag, örökérvényű albumra.

www.inrainbows.com

A címben szereplő három műfaj képviseltette önmagát október 6-án este Szegeden, a Garaboncziásban. A fellépők a Vigyázz Lépcső, a Chupacabra és a Yellow Spots zenekarok voltak.

Az első banda, a bajai Vigyázz Lépcső gyakorlatilag a dózer.hu egyik fele is egyben. Egy nagyon jó crust/hc/punk bandáról van szó, nagyon korrekt koncertet hallhattunk tőlük, a darálós zene bőven tele volt tűzdelve lassú kiállásokkal. Sajnos az első egy-két számról a korai kezdés miatt lemaradtam (ami a Garaboncziásban egyébként szokásos jelenség).
A második zenekar, az ifjú szegedi ska grúp vonzotta talán a legnagyobb közönséget, én azonban róluk inkább nem is írnék semmit; végignéztem a koncertet (amiről egyébiránt kiderült: az utolsó volt), de azt hiszem, elsősorban a frontember produkciója, és az ezt tetőző beszólása, miszerint köszönet a Meztelen Ebédnek (?????), hogy későn kezdtek és ezért ők szívnak, betette nálam a kaput. No Comment.
Az este legnagyobb durranása a Yellow Spots volt, irónikus, hogy ezen már mennyivel kevesebben voltak. A bellezős rákkendroll-t, azazhogy psychobilly-t játszó csapat profi színpadképpel állt ki, és rendesen megmozgatta a közönséget: akik nem az első sorokban őrjöngtek, azok valamivel hátrébb bólogattak, valamint nevettek a dalszövegeken, illetve a frontember zseniális átkötő monológjain. Nagy élmény volt a performanszuk.
Aztán, ahogy már ez is tradíció ezen a helyen, 11 óra körül már alig voltak emberek, akik maradtak, főként ska zenére, PASO demókra, meg rockabilly-re iszogattak, és beszélgettek.
Summa summarum, elsősorban a sárga pöttyöknek (nomeg azért a másik két bandának is) köszönhetően nagyon jó este volt, ilyet még elbírna a szögedi tömeg egyszer-kétszer, efelől nincs kétség!

helyszín: Fészek Klub

dj-k:
DST (DubPhase, Crater Records, Töréspont, Tilos)
Gumilap ( DubPhase, Töréspont )
Kebab ( Dubphase, Töréspont )
boc ( Forecast Recordings )
Nepali ( StriktBeat'z )
RCH ( StriktBeat'z )


Lezajlott Szegeden az első dubstep party. Habár jó debütálás volt, még nagyon érződött a keresgélő hozzáállás a helyszínt látogatókon.
Nem elhanyagolható tény az sem, hogy a bulinak a Fészek adott otthont, amely egy vegyes érzelmeket kiváltó hely Szegeden, az elmúlt évek során sokszor nevet is váltott, sőt, ha minden igaz a vezetőség is számtalanszor cserélődött, rengeteg balhét tudhat a háta mögött, de mindezek ellenére még mindig lehet ide szervezni.
Megemlítendő azonban néhány zavaró tényező. Az egyik, hogy a két helyiségből álló Fészek külső terében alig lehet hallani a zenét, azazhogy csak a belső térből kiszűrődő maradványok jutnak el a hallójáratokig, pedig ülőhelyek, asztalok már csak kívül vannak. Ezt egy újabb hangfallal talán meg lehetne oldani. A másik dolog meg pontosan ez: mivel belülről minden asztalt és széket kipakoltak, így sokan már nem tudnak leülni sörükkel/borukkal/stb. (kinek mi...). Persze fejlődést is látni, erre példa a mellékhelyiségek elé felhúzott téglafal, ami valószínűleg a koncertek miatt került oda.
Rátérve azonban az ominózus bulira, a fellépők performanszában egyetelen kivetnivalót találtam. Jelesül azt, hogy túl sok hiphop-ot játszottak. Ez természetes nem áll messze a dubstep, illetve grime műfajoktól, és a közönség nagy része is szívesen fogadta. Nekem viszont sok volt. Igaz, jómagam egy ideje már maximum csak absztrakt hiphop-ot hallgatok, azt sem sokat, de ha ettől eltekintek, akkor is sok időt emésztett fel ez a szett. Valamikor éjfél után indult el a dubstep szett.
Ezzel a résszel persze nem volt semmi baj. A műfaj legnagyobb hazai nevei képviseltették magukat, azok, akik az alig több, mint 5 éves műfaj úttörői kishazánkban. Nagyon jól szóltak a basszus-orientált zenék, a stílus széles spektrumát hallhattuk.
Az említett negatívumoktól eltekintve kellemes érzéssel távoztam a helyszínről. Köszönet a Peopleworkshop-nak, amiért megszervezték, és a fellépőknek magáért a performanszért.
Reméljük lesz folytatás.

www.dubstep.hu